11. Spuri Balaton Szupermaraton 2018.03.22-22. élménybeszámoló 1. nap

Egy nappal a 11. Spuri Balaton Szupermaraton után, jelentem, egészen jól vagyok. Kicsi combizomláz, egy érzékeny kislábujj, de már tartottam ma egy kisbabás, egy nagybabás, egy kismama és egy suli jóga órát, illetve megmasszíroztam egy kismamát, lepermeteztem a gyümölcsfáimat rügyfakadás előtt. A guggolás még nem esik jól, de egészen használható vagyok, köszönhetően a férjem regeneráló masszázsainak és a jógának :) Írom majd minden BSZM napról a beszámolót. Elsőnek a számadatok: 351 egyéni induló nevezett az idén a Balaton körbefutására, 4 nap alatt 196 km-t megtételére, ebből 84 nő. Az eredménylistában már csak 277 futót találunk, és közülük is csak 244-en teljesítették mind a 196 km-t. Ebből 65 nő indult neki, és 55 futotta le az egész távot. Az összes nő között a 25. lettem, ami ugyanúgy erős középmezőny lett, mint tavaly. Korosztályomban (35-45 év közöttiek) a 43 induló nő közül 37-nek sikerült körbefutnia a Balatont. Közöttük a 19. lettem, ami szintén középmezőny. 20 óra 32 perc alatt futottam le a 4 napos távot, 6:17 perc/km-es átlagsebességgel. Nagyon pici javulást tudtam felmutatni a tavalyihoz képest, és most mentegetőzhetnék, hogy elfutottam az elejét, meg hidegebb volt, meg szelesebb, de inkább azt mondom: ez most így sikerült, és vár még rám egy Sárvár 24 órás és egy Ultrabalaton, úgy hogy edzőfutásnak mindenképpen jó volt. Jöjjön hát az egész sztori :)

11. Spuri Balaton Szupermaraton (BSZM) első nap
A BSZM első napján 48,2 km-t kellett teljesíteni a Balaton déli partján, Siófok és Fonyód között. 4 óra 40 perc alatt sikerült beérnem, amivel 40 percet javítottam a tavalyi első napi eredményemen, 5:48 perc/km-es átlagsebességgel. 30 perc javítást reméltem, úgy hogy elégedett voltam az eredménnyel. És íme a részletek :)
Gyönyörű verőfényes napsütésre ébredtünk. A napon már 8 fokot mutatott a hőmérő. Fantasztikus volt az idő ahhoz képest, hogy mínuszokra készültünk. Poénkodtunk is rajta, hogy a BSI sámánja jól járta az esőtáncot :-D Az embernek még a kedve is más, még ha kicsit hűvösebb is volt a parton, ha ilyen szépen süt a nap :) Nagyon jól sikerült futósruhát is választani. Végig a 48,2 km-en, a 4 óra 40 perc alatt nem kellett semmit levenni/felvenni. Felülre egy hosszú ujjú technikai pólóra vettem egy rövidujjú fehéret, alulra egy nyári háromnegyedesre egy sortot, lábszárcédő, technnikai zokni, simlis sapi és napszemcsi képezték a teljes szerelést. A rajtszámot övre rögzítettem, ezzel voltak gondjaim, mert igazgatni kellett, másnap reggeltől biztosítőtűvel a zsákomhoz rögzítettük, és innentől kezdve erre sem volt gondom. Futószsákkal és zenével futottam. Házi izót készítettem citrommal, mézzel, sóval, és zseléket ettem egész végig 30-45 percenként, a frissítőpontokhoz ill. a férjemmel való találkozási pontokhoz igazítva, vagy végső esetben egy útszéli kukához közeledve ettem meg, és így nem kellett papírzsepibe csomagolni és magammal cipelni a kiürült ragacsos kis tasakokat. Néhány frissítő ponton ittam egy kis vizet is, és haraptam egy falat citromot, mindkettő sokat segített, hogy feledtesse velem a rém édes és ragacsos zselét. 54,4 kg-al indultam neki a versenynek (a verseny előtt 4 napig nenm futottam, így feljött 1.5 kg), és 52 kg voltam a befutónál. Kicsit ihattam volna többet is valószínűleg, mert a futós zsákom 1 literes tárolójából 7.5 dl megmaradt. No de ne szaladjunk ennyire előre!
Már előző nap leutaztunk a hugicámékhoz, és mindent kényelmesen előkészítettünk másnapra. Szörnyű éjszakám volt, nem tudom, miért. BSZM előtt ilyen rossz 0. éjszakám még nem volt, pedig ilyenkor még semmi sem fáj, ugyebár, ami felriaszthatna. Egyrészt felébredtem hajnali 2-kor, és virrasztottam egy órát. Azután pedig álmodtam mindenféle őrültséget, hogy lekésem a startot, lehal a férjem kocsija, amivel kísér és segít, hogy szakadni kezd az eső, de otthon felejtettük az esőkabátot, és még megannyi butaságot. Nem is értem, mi volt ez a hű de nagy izgulás. Még a vekker előtt magunktól felébredtünk, így mindenre kényelmesen jutott idő: a reggeli frissítő tusolásra, a reggelire és az összekészülődésre. A verseny helyszínére is simán a tervek szerint kiértünk. A férjem gond nélkül pillanatok alatt megkapta a versenyközpontban az autós kísérőknek járó papirkát. Nekem is volt időm eljutni a mosdóba és bemelegíteni is. Csak átmozgattam magam, nem futottam, nem sprintelgettem. Úgy gondoltam, hogy az első 1-2 km-en bemelegítek. Így legalább biztosan nem száll el a pulzusom az elején. Míg el nem oszlik a tömeg, úgy sem lehet megindulni. Így is lett. Nagyon jól sikerült az első kilométerek döcögése után megindulni. Az első 25 km-en 5:23-5:32 közötti átlagokat futottam, és azt éreztem, hogy a végtelenségig tudnék így futni. Elpusztíthatatlannak éreztem magam. A téli felkészülés után végülis nem lehetett biztosra tudni, hogy mi van bennem. Reménykedtem, hogy végig tudom tartani ezt a tempót, mivel egyáltalán nem éreztem megterhelőnek. Nem lihegtem, nem erőlködtem, csak suhantam jólesően a csodaszép időben. Igazi örömfutás volt.
Sajnos 25 km után elkezdtek fáradni az izmaim, és szépen 5 km-enként 15 másodpercet lassultam. A férjem is azt mondta, és az edzőm is bizonyára azt fogja mondani, hogy hát, egy kicsit elfutottam az elejét, 5:48 körüli sebességet beszéltünk meg, és ha végig azzal futottam volna, nem lett volna ilyen lassulás. Hát, a BSZM-et megelőző pihenőnapokat gyorsan kipörögtem ma magamból, az biztos. Elég droidos is lett a mozgásom. Rosszabb volt az összkép, mint tavaly az első nap után. Persze amikor hazaértünk, már a forró furdő és a masszázs is sokat segített. De igen, eltúloztam az elejét. Nagyon amatőr dolog volt. Ökörhiba. Nem is értem, hogy csinálthattam. Ahogy az edzőm is mondta, a keringésem sokat javult, de az izomzatom még nem követte le, és ez nagyon csalóka, félreviheti az emner lányát, mikor megpróbálja belőni a megfelelő sebességet egy bizonyos távra. A BSZM hátralévő részében fizettem az árát ennek a 25 km-es kezdő örömfutásnak. Olyan brutális comb elülső izomlázam lett, hogy majd szétszakadt a combom, és ez még a térdemet is elhúzta. Fájtak a térdeim, alig bírtam őket behajlítani. A leguggolás sem nagyon ment, a felállás meg még annyira sem. Siralmasan tudtam közlekedni a lépcsőn hugicáméknál, felfelé is, lefelé meg pláne. Hugomék is megjegyezték, hogy tavaly jobban néztem ki. Most inkább az első BSZM-re hajazok, amire még nem voltam felkészülve ugyebár, és ahol le is sérültem. Ráadásul már az első nap végére begyűjtöttem egy vízhólyagot a jobb lábam nagylábujja tövébe, amit kiszúrtam, kinyomtam belőle a vizet, és lebetadinoztam, majd másnap legyorstapaszoztam plusz leukoplasztoztam, hogy ne nagyon dörzsölődjön tovább. Kicsit tartottam a másnaptól: bejáratódik-e az izomláz, hajlik-e majd a térdem, tudom-e majd emelgetni a lábam, és mi lesz, ha még jobban kidörzsölődik a vízhólyagos nagylábujjam? Szántam-bántam a gyors kezdést, és nagyon szorítottam, hogy nehogy fel kelljen adni a versenyt mindezek miatt.



Kövess minket a Facebook-on!